2017. július 24., hétfő 19:07

Képzés Nisben

2017-06-23 Képzés Nisben2017. 06. 23- 2017. 07. 02. között 7 önkéntesünk Szerbiában, Nis-ben, az Orosz-Szerb Humanitárius Központban (RSHC) vett részt városi kutató-mentő, és kötéltechnikai mentő képzéseken. Az oktatást a sok tapasztalattal rendelkező orosz EMERCOM (Veszélyhelyzet-kezelési Minisztérium) csapatának tagjai tartották.

Sajnálattal vettük tudomásul, hogy erről a képzésünkről információhiány miatt valótlan, téves hírek jelentek meg a magyar sajtóban. Mint az a honlapunkat vagy facebook oldalunkat követők számára ismert, mi egy 2004-ben alakult, önkéntes mentéssel és katasztrófa-elhárítással foglalkozó egyesület vagyunk. Szilárdan hisszük, hogy a mentés, különösen az önkéntes mentés politikától mentes nemzeti ügy, ezért  sem a múltban, sem a jövőben nem kívánunk politikai kérdésekben állást foglalni.

Egyesületünk rendszeresen jár külföldre különböző képzéseken, gyakorlatokon való részvétel céljából, ezek beszámolói cikkeink között bárki számára elérhetőek.

A megjelent valótlan tartalmú, sejtelmes hírek egyértelmű tisztázása végett a korábbi, Facebook oldalunkon megosztott hír kiegészítéséül e cikkben tájékoztatjuk az érdeklődőket a képzés tartalmáról és részletes programjáról. Ha ezt követően további kérdések merülnének fel bárkiben, megkeresés esetén szívesen válaszolunk. A központban tett látogatásunk során kizárólag mentéssel, mentésszervezéssel kapcsolatos gyakorlati ismeretek megszerzésére törekedtünk.

Önkénteseink június 23-án, hat fővel indultak Nis-be, az Orosz-Szerb Humanitárius Központba, hogy részt vegyenek 4 nap kötéltechnikai, és 3 nap városi kutató-mentő képzésen. Az oktatást végző EMERCOM oktatók, a minisztérium nehéz INSARAG minősítéssel rendelkező városi kutató-mentő csapatának tagjai voltak. Egyébként megjegyzendő, hogy az Orosz-Szerb Humanitárius Központ megfigyelői státusszal rendelkezik a genfi székhelyű Nemzetközi Polgári Védelmi Szervezetben (ICDO).

Június 24-én az RSHC hivatalosan is köszöntötte a csapatot, majd a délelőtt elméleti oktatással telt, mely magában foglalta az egyéni védőeszközök helyes használatát, és a sérült eszközök felismerésének módjait. Délután az alapcsomókat, a beülők helyes beállítását, a biztonsági szabályokat, és a kötélen való biztonságos közlekedést, csomón átszerelést ismételték át a résztvevők. A csapat este kiértékelte a nap történéseit, és még egyszer átismételték a csomókat.

Június 25-én a városi környezetben történő mentés során használatos standolás fajtáit tanulták meg önkénteseink, kétköteles technikával. Az alapok átismétlése során több olyan eszközt is megismertek önkénteseink, amik használatával gyorsabban megkezdhető a mentés, ezzel növelhető a bajba jutott személy túlélési esélye.

A nap második felében a kétköteles technikával ismerkedtek (itt az egyik a munka-, másik a biztosító), először csak az átszereléseket gyakorolták, utána kötélhidakkal és különböző lekötésekkel nehezített kötélpályán kellett közlekedniük. Ezt azért fontos jól begyakorolni, mert a kötéltechnikai mentés teljesen más helyzeteket teremt, gyakran romos, vagy instabil környezetben, mint egy átlagos ipari alpintechnikai helyzet. Előfordul, hogy a sérültet csak bonyolult útvonalon, több szakadékon, épületromon, egyéb veszélyes területen át lehet csak megközelíteni, és ugyanezen úton kell kimenteni is.

Június 26-án az egyik fő téma a társmentés volt. Alapvetően két verziót gyakoroltak be a résztvevők: amikor a társ mászás közben, és amikor ereszkedés közben vesztette eszméletét.

Amikor a csapat összes tagja sikeresen végrehajtotta ezeket, következett a könnyű sérültek mentése, ezt két csoportban, minimum létszámmal (3 fő) végezték. Könnyű sérültnek azt tekintjük, aki önálló mozgásra képes, vagy a sérülése oly mértékű vagy típusú, hogy nem szükséges hordágy a mozgatásához, elegendő a mentőháromszög. A feladat során a sérülteket létrával el lehetett érni, de szükség volt a lementésükre, ezért egy csigarendszer segítségével egyesével leeresztették őket. 

A nap záró feladataként egy igen speciális mentési technikát sajátítottak el önkénteseink. Az oktatók tapasztalatai alapján igen gyakori, hogy személyek az előtetőre zuhannak (pl. eresztisztítás, épületkarbantartás során), így ezt a mentési szituációt is alaposan körbejárták az oktatáson. A megoldás lényege, hogy 2 fő létrán érkezik a sérülthöz, ellátás után hordágyra helyezik, majd egy igen speciális technikával juttatják le a földre. Ennek lényege, hogy a hordágyat a függőlegesen álló létra tetejéhez rögzítik, a lent állók biztosítják a létrát, a hordágy leeresztése a létra fokozatos döntésével valósul meg.

Június 26-án egy fő önkéntesünk csatlakozott a csapathoz, és kapcsolódott be a képzésbe.

Június 27-én már 7 fővel vágtak neki a napnak. Az előző napi feladatot megismételték, majd további módokon gyakorolták a sérült mentését: végeztek csomóval feszített ferde kötélpályán, húzórendszerrel feszített ferde kötélpályán, és kísérővel történő mentést. Ezeket babával és élő személlyel is elvégezték.

Végül megtanulták, hogyan kell biztonságosan elkészíteni egy kétköteles eresztőrendszert, illetve hogy lehet ezen a hordágyat úgy rögzíteni, hogy annak függőleges vagy vízszintes pozíciója bármikor megváltoztatható legyen, hiszen a sérüléstől, illetve az adott mentési környezettől függ, melyik az ideális.

A kötéltechnikai rész végén az oktatók megdicsérték a csapat munkáját és hozzáállását, melyet a feszített tempójú oktatás mellett a 35-40 fokos meleg is nehezített.

Június 28-án a városi kutató-mentő (USAR) képzés vette kezdetét. A romosodott területen való mozgás nagyban nehezíti a valós munkavégzést, ezért elsőként a balesetmegelőzés és a későbbi zavartalan munka érdekében letakarította a csapat a törmeléket és a felesleges növényzetet a közlekedési utakról. Utána kialakították a faanyag előkészítő állomást, ahol a megtámasztásokhoz szükséges faanyag méretre vágását végezték a későbbiekben.

A nap folyamán 5 alap megtámasztást készítettek el: meglévő nyílászárók (ajtó és ablak) biztosítása (framing), előterek biztosítása (T támasz), folyosó megtámasztása (dupla T támasz), romos helyen, szobában történő munkaállomás kialakítása (column), valamint külső fal megtámasztása. Háromféle sablon faanyaggal dolgoztak: a 10*10*300 cm-es quatro gerendával, a 8*5*300 cm-es half gerendával, és 30*30*2, és 20*20*2 rétegelt lemez táblával, melyekkel minden említett feladat sikeresen és biztonságosan végrehajtható.

Június 29-én a hasábokkal történő emelés és mozgatás, valamint a csörlővel, pneumatikával történő mozgatás volt a téma. Első lépésként egy ~1,5 tonnás betontömböt felemeltek 40 cm magasságba, majd visszaengedték a betonra. Utána egy 3 tonna teherbírású kézi csörlővel gyakorolták beton gerenda mozgatását, és az ehhez szükséges standok kiépítését. A délelőtt zárásaként egy 1,5 tonnás beton tömböt hasábokkal, gerendákkal és csövekkel emeltek fel 50 cm magasra, és egy gerenda segítségével mozgatták el, majd engedték le.

Délután egy félig leeresztett gerenda pneumatikus emelőpárnával történő leemelését tanulták meg, többféle megoldást gyakorolva, végül megismerkedtek a másnapi oktatáson használandó pneumatikus fúrókkal és vésőkkel, és előkészítették a szükséges anyagokat is.

Június 30-án, a képzés utolsó napján a vasbeton szerkezetek bontását tanulták elméletben és gyakorlatban is. A saját elektromos eszközeink mellett önkénteseink megismerkedtek a hidraulikus és pneumatikus gépekkel is.

Először a piszkos vágást gyakorolták. Hidraulikus korongos vágóval 15-20 cm-es kockákat vágtak a betonból, ezeket hidraulikus vésővel forgatták ki, így jutottak el a vasszerkezetig. Ezt vésőfejjel kettévágták, és folytatták a beton vágását.

Délután két részre oszlott a csapat, így két feladat gyakorlása zajlott párhuzamosan: tiszta vágás hidraulikus betonvágó láncfűrésszel, és beton bontása pneumatikus vésővel.

Ezzel, és 40 fok feletti hőséggel fejeződött be a képzés, mely nagyon sok energiát kivett a csapatból. Délután a résztvevők átvehették az RSHC és az ICDO (Nemzetközi Polgári Védelmi Szervezet) által ellenjegyzett oklevelet, melyet először Egyesületünk önkéntesinek állítottak ki.

A képzési hét legnagyobb kihívása az önkéntesek számára az a folyamatos és nagyfokú hőség, melyben kemény fizikai munkát kellett végezniük. Talán az egyik legfontosabb tudás, amit elsajátítottak, és akár a mindennapokban is hasznukra válik, a saját erejük beosztása, a pihenő- és munkaidő megfelelő arányainak megtalálása, és azok az apró trükkök, melyekkel a mentési feladatokba a lehető legtöbb energiát tudják befektetni anélkül, hogy fizikailag vagy mentálisan kimerülnének.

Július 1-jén önkénteseink és az oktatók - a hivatalos programon kívül - gyakorolták egy kicsit a kötéltechnikát, megismételték a hordágy kísérését, de nehezített pályán: a kötélre csomót kötöttek, szimulálva azt a helyzetet, amikor egy kötél nem elég hosszú, és másikkal kell megtoldani.

Ezután még egy emeletről kilógó autóban rekedt, eszméletlen sérült kiemelését hajtották végre, fentről megközelítve a sérültet, akit mentőháromszög segítségével eresztettek le a talajra.

Délután kikapcsolódásképp az oktatók egy hegyi túrára invitálták önkénteseinket, majd közösen megvacsoráztak.

Másnap reggel a csapat elindult vissza Budapestre, ahova este érkeztek meg. Elmondásuk szerint rengeteget tanultak, sok tapasztalatot szereztek és új módszereket ismerhettek meg, melyek segítségével hatékonyabban és energiatakarékosan hajthatóak végre a mentési feladatok. A tervek szerint a résztvevők összeállítanak egy jegyzetet a tanultakból, majd egy- és többnapos képzések, gyakorlatok alkalmával átadják a tudást azon önkénteseinknek, akik nem vettek részt a képzésen.

A képzéssel 7 fő önkéntesünk összesen 720 munkaórát teljesített.

 


 


Utoljára frissítve: 2017. augusztus 08., kedd 11:34